Szerkestés alatt
Under construction

85 éves az Amerikai Magyar Református Egyház

Kedves Testvérek az Ur Jézus Krisztusban!


Az Amerikai Magyar Református Egyház vezetői, lelkipásztorai és gyülekezetei nevében szeretettel kö¬szöntöm a Bethlen Naptár olvasóit! Hiszem azt, hogy Isten kegyelmét megtapasztalva, közös szolgálatunk az O országának az építésében ered¬ményes és gyümölcsöző lesz. Hittel és hálaadással állunk meg egyházunk történelmének 85. évfordulóján, egy újabb mérföldkőnél, hogy megköszönjük Istennek megtartó szeretetét, de kérjük veze¬tését is, hogy reménységünk ne szégyenítsen meg, s merjük vállalni küldetésünk hűséggel való teljesítését.
Köszöntök mindenkit az Ige szavaival, amely adjon erőt és biztasson a további munkára és szolgálatra: „Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret." Mert még „egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem." „De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk." Zsidókhoz írt levél 10:35-39.

 


85 esztendő az Isten által mért örökkévalóság óráján nagyon kicsi, szinte semmi. Hozzánk való szeretete azonban arra méltat minket Amerikában élő és szolgáló magyar reformátusokat, hogy örvendezzünk, mert ez az eltelt idő egyházunk történetében kegyelmi idő. Az, hogy ezen a földrészen magyar református egyház van, a hűség, az állhatatosság, a kitartás, az Isten ügyét fontosnak tartó hit eredménye.
Ez a rövid visszatekintés nem tudja átfogni minden részletét az elmúlt 85 esztendőnek, de szemünk előtt vannak a „kitántorgott" református magyarjaink, akiknek előbb fontosabb volt saját templomot építeni, mint családi otthonaiknak megteremtése. Azért kell erről beszélni, mert elfelejtjük az áldozathozókat, akik nem ismertek fáradtságot, és a kenyér-kereset nehéz munkája után a lélek táplálékáról sem feledkeztek meg, amit a közösségben, az egyház falain belül kapott meg mindenki. Nevük ott ragyog minden templom láthatatlan emléktábláján, akik az Úrnak szereztek dicsőséget és nem maguknak. Hálásak vagyunk az elődöknek, akiknek munkáját mi folytatjuk tovább, bár megfogyva, de buzgó hittel továbbszolgálva.

A 85 esztendő Isten hatalmáról is beszél, amelyet O a Minden¬ható, a maga népének a megtartására használt fel. Isten ereje és hozzánk való nagysága nem abban mutatkozott meg, hogy eltávolí¬tott volna tőlünk minden félelmet, hanem arról tehetünk bizonysá¬got, hogy nehezebbnél nehezebb és félelmesebb körülmények között megőrzött és megtartott. Minden csak az O, hozzánk való hűségén és szeretetén múlott. 85 év után bátran elmondhatjuk, hogy milyen küzdelmet harcolt végig velünk és értünk. Hálaadásunkban benne van az előző generációk hitvalló bizonysága, de reménységgel bizakodunk, hogy az utánunk következők is ebből fognak élni és szolgálni. Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, talán sokféle rettenés vesz körül, olykor besötétedik az ég fölöttünk, de Isten szeretete továbbra is kísér utunkon, amely bátorításunkra és megtartatásunkra van. így bíztat minket az Ige, mint ahogyan erre figyeltek hitvalló elődeink is, amikor megszületett a „független egyház" tiszta gondolata.

Az új hazába érkezők hozzák magukban lelki sebeiket a háború, a trianoni ország széttagolás, a gazdasági válság sors¬csapásai és reménytelensége után. Itt megerősödést, bíztatást, a lélek gyógyulását az akkor már működő egyházak közösségeiben lennének, ahol egy kis Magyarország várja az ide érkező kiván¬dorlókat. A hivatalos egyház a Konvent, Magyarországról intézke¬dik és tartja az adminisztratív kapcsolatot a tengerentúl szolgáló egyházmegyéjével. A világpolitikai és gazdasági helyzet azonban válaszút elé állítja az anyaegyház vezetését, s 1921. október 7-én elfogadja a Tiffini Egyezményt, mely szerint az amerikai ma¬gyar református gyülekezetek visszatérnek a Reformed Church közösségébe. Ez az egyház akkor az Amerikában működő egyik legnagyobb protestáns egyház. A magyar református gyülekezetek nagy része vállalja és elfogadja az egyezményt és becsatlakozik a nagy egyházba, amelynek alkotó részévé válik, ugyanolyan jogokat bírva, mint a többi gyülekezet.

Az egyezményt azonban nem mindenki fogadja el, s a „függet¬len" gondolat itt válik valóra, amit annak idején Dr. Kuthy Zoltán New York-i esperes, majd Sebestyén Endre Duquesne-i lelkész álmodott tovább, amelynek azonban a gyülekezetek tagjai részéről sokkal nagyobb támogatottsága volt, mint azt gondolnánk. Végül is a Tiffini Egyezmény annyiban volt jó hatással a magyar református gyülekezetek egy részére, hogy 1924. december 9-én Duquesne, PA-ban megalakul a Független Amerikai Magyar Református Egyház. Azon a gyűlésen a legnagyobb lelkesedéssel, de az ősi hithez és egyházhoz való ragaszkodásban egyháztörténetet ír öt lelkész: Dr. Nánássy Lajos, Perth Amboy, NJ; Kovács Mihály, Detroit, MI; Sebestyén Endre, Duquesne, PA; Vincze Károly, Carteret, NJ; és Borshy Kerekes-György, McKeesport, PA - és hét egyháztanácsos: G. Farkas Károly, Detroit, MI; Koós Lajos, McKeesport, PA; Bodnár István, Perth Amboy, NJ; Ösléger Ferenc, Donora, PA; Kovács Lajos, Carteret, NJ; Tóth Mihály, McKeesport, PA; és Morvay Balázs, Duquesne, PA; akik komoly odaszánással és a legteljesebb egyetértésben kimondják az egyház szigorúan hitvallásos alapon való megalakulását. Még ezen a gyűlésen megválasztják a megszervezett egyházmegye élére az első esperest Sebestyén Endre Duquesne-i lelkész személyében, míg az első egyházmegyei gondnok Bodnár István Perth Amboy-i gondnok lett.

Sok nehézség és harc jellemezte ezt az időszakot, amelyben az egyház létjogosultságát vonták kétségbe a másik egyháztest részéről. A megalakulás utáni napokban tett látogatást Duquesne-ben az akkor Amerikában hosszú ideig tartózkodó Balthazár Dezső püspök, az akkori Konvent elnöke, aki beszédében elismeréssel szólt az új és önálló, független egyház megalakulásáról és a Magyarországi Református Egyház, mint anyaegyház nevében támogatásáról biztosította az elinduló szerveződést. 1928. szeptember 7-én a Trenton, NJ-ben tartott gyűlésen a második egyházmegye megalakítása is megtörtént, amely az egyházkerület megszervezését jelentette már akkor 17 gyülekezettel és 12 lelkipásztorral. Hűséges szolgák, előbb fő esperesek, majd püspökök, lelkipásztorok, gondnokok, gyülekezeti tagok adják áldozatossággal egyházuknak szolgálatukat, hogy élő, virágzó, gyümölcsöző legyen a magyar református egyházi élet Amerikában. A megalakulást követő eltelt időszakban még több gyülekezet kérte felvételét az egyháztestbe. Ma 85 év után több gyülekezet sajnálatos megszűnése, de újak örvendetes megalakulása után is, 23 anyaegyházban és 12 missziói gyülekezetben, 24 lelkipásztor szolgálatával folyik az egyházi élet.

Az egyház életének megszilárdítása és a gyülekezetek tagjainak tájékoztatása érdekében 1922-től működik a Magyar Egyház című folyóirat, az egyház hivatalos lapja, amely azóta is igyekezett minden egyházi és közegyházi eseményről beszámolni, közölve az egyház állásfoglalását, cikkeket, prédikációkat magyar és angol nyelven.

1921-től a Tiffini Egyezmény létrejötte után az amerikai magyar reformátusok között megszakadt az egység, amelyet a két egyháztest megalakulása és az azt követő nézeteltérések okoztak. Az Amerikai Magyar Református Egyház és az amerikai nagy református közösséghez csatlakozott Kálvin Egyházkerület életét az elmúlt 85 évben a széthúzások és az ellentét megléte ellenére is mégis az a belső nem titkolt szándék jellemezte, hogy hogyan lehetne együtt szolgálni az Urat? Hogyan lehetne egységes a két egyháztest? Az egységtárgyalások és az egységről szóló beszélgetések állandó témái voltak az elmúlt évtizedek legtöbb gyűlésének, akár vezetői, vagy akár lelkipásztori szinten történtek azok, ilyenkor félretéve minden nézeteltérést az ügy érdekében. Sajnos az egységtörekvések mindig eredmény nélkül végződtek, anélkül, hogy valami konkrét eredmény megvalósult volna. Helyi kezdeményezéseknek azonban mindig volt szemmel látható következménye, ahol két gyülekezet egymás közelében volt, és ha megtehették, közös szolgálatokban mutatták meg azt, hogy hitünk, gyökereink ugyanazok, csak emberi gyarlóság tartja vissza az egység megvalósulását.

A közelmúlt eseményei is erről beszélnek, amit mindkét egyháztest püspöke fontosnak tart, s az elmúlt évek egy kicsit közelebb hozták a régi álom megvalósulását. Az elmúlt években is sokat beszéltünk erről, de legalább ismét történt valami, kicsi lépések, de a két egyháztest közeledésének szemmel látható nyomai ezek:
Az Amerikai Magyar Református Egyház és a Kálvin Egy¬házkerület a Kálvin jubileum évet közösen nyitottuk meg a keleti parton, 2008 októberében a két New York-i gyülekezetben, amelyen az igehirdetés szolgálatát Ft. Bölcskei Gusztáv magyarországi püspök, a Zsinat lelkészi elnöke végezte. Ennek folytatása következett gyülekezeteinkben, hogy ahol lehetséges, az ünnepségsorozatot az egész ország területén a két egyháztest egymáshoz közellévő gyülekezetei közösen szervezzék meg, befejezve azt a nyugati parton. Ezt az alkalmat 2009. november 8-án, Ontario, Kaliforniában tartottuk, amelyen a szolgáló lelkipásztorok mellett a Kálvin Egy¬házkerület püspöke és az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke, mindketten igehirdetéssel szolgáltunk a közelből érkező gyülekezetek tagjai előtt.

Tervünk, hogy a Kálvin jubileumi év tiszteletére a két egy¬háztestünk közös újságot ad ki a 2010. év folyamán.
A két egyháztest vezetősége megegyezett arra nézve, hogy az anyaországból érkező, és az Egyesült Államokban szolgálatot vállaló lelkipásztorok részére közös Lelkészképesítő Bizottságot állítunk fel, hogy könnyebb legyen a két egyháztest közötti lelkészi állások betöltése.
Ugyancsak tárgyalások folynak közös Zsinat tartásáról, amelyen a két egyház egyezteti szolgálati, missziói, egyházpolitikai és egyéb szervezeti álláspontját.

Közös elhatározással mindkét egyháztest képviseltette magát a 2008. november 17-18-i budapesti Diaszpóra Konferencián, amelyet a Magyarországi Református Egyház szervezett. Ezen az eseményen, a világon működő összes magyar református egyház képviselője, vezetője megjelent. Szétszórtságban élő gyülekezeteink történetében talán az első ilyen nagyobb szervezett közös alkalom volt, amelyen megismerhették egymást a hazától távolba szakadt magyar református egyházak vezetői. A konferencia sok kérdéskört tárgyalt, végül egy közös ajánlásban tártuk terveinket az anyaegyház felé, amelynek remélhetőleg meg lesznek a jövőbeni áldásai. (Ez az Ajánlás a Magyar Egyház 2008 évi 4. számában megtalálható)
Mindezek az események nem vi lágot rengető ügyekről beszélnek, de mégis olyan közeledő lépések, amelyek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy előkészítsük a rég óta várt amerikai magyar református egységet.

Püspöki látogatásaim alkalmával részletes tájékoztatót adok gyülekezeteinknek a világban szolgáló magyar református egyházak egységesülésének lehetőségéről és annak munkálásáról, amit egyházunk vezetősége határozottan támogat. A magyar református egység és annak munkálása minden hívő magyar református számára kötelesség. Ezt a munkát és szolgálatot vállalta fel több mint egy évtizeddel ezelőtt a Magyar Reformátusok Világszövetsége és később a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata,
amit most a Kárpát-medencei Generális Konvent folytat tovább. Örömmel vettünk részt egyházunk képviseletében a Diaszpóra Konferencián 2008. novemberben Budapesten, amely rámutatott arra, hogy milyen szétszórtan élünk a nagyvilágban és sokáig milyen keveset tudtunk egymásról. Mint magyarok és mint reformátusok, felelősek vagyunk egymásért, bárhol éljünk a világban. Szükségünk van egymás bíztatására, az egymásáért mondott imádságainkra, mert Istenben Krisztus által egyek vagyunk.

Egyházunk a 2009. május 14-én tartott Püspöki Tanácsának rendkívüli gyűlésén hivatalosan megszavazta csatlakozását a Magyar Református Egyházhoz. Részei lehetünk a világon szétszórtságban működő egységes Magyar Református Egyháznak. Az Alkotmányozó Zsinat egyháztörténeti eseményén egyházunkat Dr. Kocsis Attila esperes és Szabó Sándor püspök képviselte, és aláírásukkal nyilvánították ki az Amerikai Magyar Református Egyház csatlakozási szándékát a Magyar Református Egyházhoz. Természetesen egyházunk 2010-ben tartandó Zsinata meg kell, hogy erősítse ezt a döntést.

Mindezek az események és történések, részei a 85 esztendőnek, amelyben hisszük, hogy Isten cselekszik velünk kegyelméből, szeretetéből. Megtartatásunk jel arra, hogy érdemesek vagyunk előtte a szolgálatra, az O országa építésére, amelybe bevon minket, felhasznál, számon kéri erőnket, hitünket, talentumainkat. Az apos¬tol szavaival a Zsidókhoz írt levél 10:35-39-ben a jövőbetekintésre bíztat és bátorít, minket is, a 85 éves Amerikai Magyar Református Egyházat, annak vezetőit, lelkipásztorait, presbitereit, egyháztagjait: „Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. Mert még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem." De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk. Isten áldja az Amerikai Magyar Református Egyházat.


Ontario, Kalifornia, 2009. december 4.
Szabó Sándor, püspök


You are here: Home Egyházunk Történelmünk 85 éves az Amerikai Magyar Református Egyház